Mottó: A lövészeknek az egy szép érzés ha lőhetnek…még szebb érzés ha versenyezhetnek…A gyorspont versenyzőknek minden évben egyszer a legfényesebb ünnepe a Gyorspont Országos Bajnokság!
Engedjetek meg néhány gondolatot ezzel kapcsolatban…
Aki rendezett már életében versenyt az pontosan tudja, mennyi munkával mennyi szervezéssel, mennyi félig átaludt éjszaka után következik, majd múlik el a várva várt nap!
Elkötelezettség a sportág iránt, elhatározás, pályázat írás, jó időpont választás, koordináció a szervező gárdával, nevezések naprakész figyelése, hogy szombatra kerüljenek az alacsonyabb képesítésű versenyzők nevezése, vasárnapra csak a mester-nagymester nevezzen. Akadozva működik a nevezés honlapja, jönnek a telefonok, hogy nem lehet nevezni, problémát orvosolni kell, ami nem könnyű egy 25. században élő és gondolkodó legfőképpen Einsten kinézetű felfoghatatlan képességű informatikussal. Nevezés, lezárása után jön a nehezebb felvonás, mert aki elkésett, minden követ megmozgat, mert nehezen viseli a kudarcot…öreg mondás.. aki lemarad az kimarad…. Ennek a problémának a kezelése és legfőképp az elhárítása ismét magával hoz kb. 100 telefonhívást, amelyek lebonyolítása éppen a többi feladat megoldásától veszi el sajnos a drága időt. Nevezések összesítése, kategóriákra bontása, hiszen ennek ismeretében lehet csak megigényelni a serlegeket és érmeket. Itt érthető meg, először mindenki számára, hogy mennyire felboríthatna mindent akár csak egy utólagos nevezés elfogadása. Még csak a nevezés körüli procedúránál vagyunk, a verseny tényleges szervezése csak most kezdődik. Lőtéri berendezések állapota, külső belső körlet rendbetétele, fővédnök felkérése, hiszen egy komoly fővédnök megjelenése, mindig magára vonzza a média figyelmét, ami pedig a mi sportágunk népszerűsítésének valamint a szponzorok felkutatásának egy nagyon jó előhírnöke. A verseny vége után, amíg az összesítések és oklevelek megírása tart, addig egy kis vidám tombolával kulturáltan, telhet az idő. Előzőleg viszont 520 versenyzőnek kb 1600 lőlapját kell nagy figyelemmel névre szólóan megírni. Szerintem brutális munka, fantasztikus odafigyelést és profizmust kíván…És eljutottunk a versenyig…Akik részt vettek a verseny előkészítésében, mindent előre, teljes aprólékossággal előkészítettek, azoknak, a verseny lebonyolítása már kisebb feladat, mint maga az előkészítés volt. Viszont ők is versenyzők, ezért az előmeccsen nekik is meg kell lőni a saját versenyszámaikat. Szerintem ennyi ráfordított munka után nagyon nehéz feladat már a versenyszámra koncentrálni. Mondhatja bárki azt, hogy hazai a pálya és otthoni a versenyközeg, ez nem sokat segít ilyenkor, szerintem nem lehet nagyot gurítani … ezért bátran kijelentem, hogy ezek a versenyzők beáldozták a saját verseny eredményeiket a mi másnapi versenyzésünkért, szórakozásunkért, ami véleményem szerint egy fantasztikusan sportszerű gesztus.
A verseny gördülékenyen, szakszerűen és precízen zajlott le, nem volt semmi negatív említésre méltó esemény, hiba. Külön kiemelném az egyik legfontosabb szempontot a versenybírókat ezen belül is a vezető főbírót, ugyanis tudjuk, hogy a versenyzőnek a pozitív vagy negatív érzéseit mindig az határozza meg elsőként, akivel a lövészet közben közvetlen kapcsolatban van. Rengeteg helyen versenyeztem már az ország különböző lőterein és kijelentem, hogy a vezényszavakat sehol nem hallottam még ennyire precízen és szakszerűen. Csodálatra méltó volt BILL egész napos hihetetlen türelme, és mindenre kiterjedő megosztott figyelme, valamint a sportszerű korrekt lövészet vezetése. A többi bíró és segítő pontosan tudta és úgy végezte a feladatát, mintha mindig ezt csinálná, fantasztikus volt látni, ezt a szervezettséget! Nem tisztem, hogy megítéljem, de a saját meg néhány versenyzőtársam véleményét mindenképpen leírom: A Bihari Lövészklub megrendezte a 2018 évi Gyorspont OB-t amely ismét rekord számú megjelent versenyzővel és rekord számú átlőtt lőlappal történelmet írt az MDLSz történelmében. Sok-sok barátom és versenyzőtársam véleményét meghallgatva bátran ki merem jelenteni, hogy ismét egy nagyon sportszerű, korrekt, OB-n vehettünk részt. Tudom, hogy ezen gondolatoknak tegnap a díjkiosztó ünnepség után kellett volna elhangozniuk, ott és akkor kellett volna tolmácsolnunk, de a győzelem öröme és boldogság mámora sajna ezt tegnap felül írta, elfeledtette.
Ezért most utólag, kicsit megkésve, magam és sok versenyzőtársam nevében:…Hatalmas köszönet és főhajtás valamint maximális elismerés a BILK minden tagjának, segítőjének külön kiemelve Hegedüs Péter hatalmas, professzionális, odaadó munkáját!
Matuska Pál
Békéscsaba, 2018.07.02
ui.
Több versenyzőtársamtól is elhangzott az a gondolat, hogy csak egy baj van ezzel a Berettyóval…túl messze van
Ha matematikailag értelmezzük a messze fogalmát, akkor pontosan nem határozható meg a távolsága…
Ha csillagászatilag, akkor a tejútrendszerben fénysebességgel számolva ezt a pár száz kilométert…szóval meghatározható, de nagyon picike szám, tehát elhanyagolható…
Ha földrajzilag nézzük, akkor minden irányból aszfaltút vezet Berettyóba és nyugat felől autópályán is jól megközelíthető a város…
Végül, ha a versenyzői érzés szempontjából nézzük, akkor lehet, hogy az országunk bármely pontjából ráközelítve, nagyon is közel van Berettyó! Szerintem egy igazi versenyzőnek a versenyzés nem csak addig tart amíg fegyver van a kezében és lő, esetleg kihirdetik az eredményt, esetleg a nyakába akasztanak valamit. Számomra ez csak az első és második felvonás. Utána jön a verseny eseményeinek gondolatban történő feldolgozása, a tapasztalatok és hibák leszűrése de főleg a jó esetleg a kevésbé jó dolgok elmesélése és ismételt átélése a versenyző társakkal. Egyrészt, hogy ők is tanuljanak, belőle, másrészt velük is megosztva az élményeket még színesebbé vidámabbá téve a napjuk további részét, esetleg az utazás monotonitását teljesen maguk mögé szorítva. Szerintem, ha beül egy jó csapat egy autóba és elindul Berettyóból hazafelé az ország bármely pontjának irányába, nem vagyok biztos benne, hogy mire megérkeznek, mindenki el tudta az adott napról minden élményét mesélni, át tudja élvezni a csapat társaival még egyszer a csodás pillanatokat? Tehát ebből kiindulva, aki messzebbről jön, annak több ideje jut részletgazdagabb lehet a története így mélyebb érzés tudja megtölteni az autóban ülők lelkecskéjét. Szerintem megállapíthatjuk, hogy Berettyó közel s távolban a legjobb és nincsen túl messze, sőt lehet, hogy túl közel is van!