Kedves Sporttársaink, és Barátaink!

Ezúttal egy szokatlan és a maga nemében kissé rendhagyó hírlevél számmal jelentkezünk. Ugyan Elnökségi hírlevél a címe, de ezt a speciális különkiadást nevezhetnénk Főtitkári hírlevélnek is.

Ez most egy közös üzenetünk, amelyben Toók Laci bácsi, mint főtitkárunk, Szalai Laci mint elnökünk, valamint a két funkcionáló elnökségi tagunk, Dr. Regényi Kund és Dr. Fábián Lajos együtt szólunk Hozzátok.

A közlemény apropója egy olyan keringő pletyka, mely szerint az elnökség galád módon el szeretné mozdítani a főtitkár urat, sőt már fondorlatos lépések sorozata kezdődött a gonosz cél megvalósítása érdekében. Mint minden rémhírnek, vagy rosszindulatú híresztelésnek, ennek is van valóságalapja, amit ezúton töviről-hegyire megosztunk Veletek. Lássuk hát a történetet:

Toók László Főtitkárunk – egy kicsit már mindenki Laci bácsija – 2000.10.01-től, azaz nagyjából 18 hosszú éve (!) szolgálja a szövetséget. Szolgálta békében, szolgálta harcban, szolgálta könnyebb, és szolgálta nehezebb időkben.

És szolgálja ma is! Szolgálja majd’ 70 évesen, alázattal, nappal és éjjel. Élete a lövészsport. Aki közeli munkatársi viszonyban dolgozik vele, az tudja. A szövetség szíve és gerince volt egyben, és ma is az. Bárkinek bármilyen gondja van, mi az első mondat? – „Beszélj Toókkal”!, vagy „Kérdezd meg Lacit, ő biztos tudja!” Igen, ő tudja..

Laci bácsi nélkül nem lennénk ma azok, akik vagyunk. Egyedül, egyetlen alkalmazottként viszi a hátán majdnem két évtizede a szövetség teljes adminisztrációját, a versenyengedélyek kibocsátását, a versenyek koordinációját, a könyvelővel a kapcsolattartást és minden olyan ügyet, amiről az átlag sportlövésznek fogalma sincs. Akinek kétsége van, nézze meg bármelyik társszövetség honlapján, hány fős irodai csapat működik a főtitkár mellett és alatt tőlünk sokkal kisebb taglétszámú szövetségek központi irodáiban.

Ameddig van nekünk egy Laci bácsink, addig észre sem vesszük, igaz? De mi lenne, ha hirtelen nem lenne? Akkor vakarná csak mindenki a fejét!…

A tavalyi elnökségi programban már ígértük, hogy adminisztratív segítséget szervezünk a főtitkár úr mellé, hogy csökkenjen a napi terhelése. Ezt átmeneti időre már sikerült is biztosítanunk, de ez nem elég.

Az idő kerekét nem lehet megállítani, Laci bácsi nem fiatalodik (sajnos), a szövetség szerencsére egyre nő, egyre több sportolónk és szakágunk van, nő az adminisztratív terhelés, és közös érdekünk, mind Laci bácsié, mind a szövetségé, hogy gondoljunk a jövőre. Méghozzá együtt! Vele együtt és nem a háta mögött.

Ezért néhány hónapja közösen gondolkodunk a jövőről és megállapodtunk egy olyan megoldásban, ami mindenki számára elfogadható, és a legvérmesebb kritikusok igényeit is kielégítheti.

Először is, az elnökség természetesnek tekinti, hogy 18 év kemény szolgálat után a lehető legtisztességesebb elbánás és tisztelet illeti meg Toók László Főtitkár urat. Mindhárom elnökségi tagunk vallja és hiszi, hogy ilyen esetben az egyetlen elfogadható eljárás egy olyan eljárás, amit hasonló helyzetben saját magunk számára is elvárnánk, de legalább jól esne.

Egy átmeneti időszakot képzeltünk el mind a négyen, amely idő alatt megpróbálunk megfelelő utódot találni a főtitkár úr utáni időkre, ami nem könnyű feladat. Ha megtaláltuk a jelöltet és mindannyian alkalmasnak is látjuk a feladatra, akkor egy legalább 6 hónapos átmeneti időszak következne, mely időszakban a jelölt betanul, Laci bácsi elviszi fontosabb vidéki egyesületeinkhez, bemutatja, betanítja. A főtitkár úr díjazása ebben az időszakban a legtermészetesebb módon és hiánytalanul jár, egészen az utolsó munkában töltött napig. Ezt mi leghamarabb és reálisan valamikor 2018. december 31. körüli időre tesszük, vagyis még ha találunk is megfelelő jelöltet, akkor is egy hosszú, közös, korrekt átmenet vezetne a jövőbe. Ha nem találunk, akkor nyilván ez az átmenet hosszabb.

A legtermészetesebb dolognak tartjuk, hogy ha erre az átadás-átvételre a fentiek szerint sor kerül, akkor Laci bácsit örökös tiszteletbeli tagunkká fogadjuk, örökös ingyenes versenyengedélyt bocsátunk a rendelkezésére, és amíg egészsége engedi, örökös sportlövész minősítését is megadjuk, egyéb ilyenkor szokásos lépésekről nem is beszélve.

Nagyon messze van még ez a pillanat, de ha eljön, akkor egy bensőséges búcsú fogadáson szeretnénk mindennek szerét ejteni, ami még egy kis sajtónyilvánosságot is kaphatna, ha minden érintett fél úgy akarja.

No, de térjünk vissza kicsit a jövőből a jelenbe. Közös üzenetünk lényege tehát az, hogy felesleges találgatások megelőzése céljából, mi négyen magunk osztjuk meg Veletek az igazságot.

Őszintén reméljük, hogy Toók László Főtitkárunk (Laci bácsink) még sokáig nagyon jó egészségben velünk marad, egyelőre főtitkárként szolgálja tovább az ügyünket és a szövetséget, és ha a fent vázolt átmenet sikerrel lezárult, akkor is velünk marad és szakértelmével szakértőként tovább segíti a magyar lövészsport ügyét, és egyik kedvenc gyermekét, az MDLSZ-t.

Ha további kérdésetek lenne, nyugodtan hívjátok bármelyikőnket.

Baráti üdvözlettel,

Szalai László, elnök, s.k.                                              Toók László Főtitkár s.k.                                            

               

Dr. Regényi Kund elnökségi tag, s.k.                     Dr. Fábián Lajos elnökségi tag, s.k.